Harmincöt (35) éves koromig siralmasan kommunikáltam. Hangosan, túl nagy érzelmi töltettel, mégis hallhatatlanul. Aztán lassan megtanultam, hogyan lehet hallhatóvá és láthatóvá válni magam és mások számára nyugodtan és halkan is. Számomra minden kommunikáció – hogy Vámos Esztert idézzem – „kapcsolatban lenni annyit jelent, hogy létezünk.” Ezért fontos számomra, hogy ez minél könnyedebben, hatékonyabban, örömtelibben zajlódjon. Igyekszem a hozzám fordulókat abban segíteni, hogy megtalálják a saját útjukat és megoldásukat. Nem vagyok pszichológus, nem végzek pszichoterápiát. Én a kommunikációs megoldásokban hiszek, az élethelyzetek egyéni és sokszínű, hatékony, személyre szabott szétszedésében és újra-összerakásában gondolkodom. Erősségem, hogy tapasztalatot, lelkesedést, bátorságot, kreativitást teszek a közös munkába – támogatlak abban, hogy a saját megoldásodat találd meg.